Matthaeus Parisiensis középkori krónikás, Franciaországból eretnekség vádjával elűzött pap annaleseiben maradt fenn egy 1243-as bejegyzés, amely arról tudósít, hogy a Magyarországot feldúló tatár hadak - eredmény nélkül - megostromolták Bécsújhely várát, melyet követően a keresztények foglyul ejtették a kán több diplomatáját, akik közül egyik a krónikás szerint "angliai születésű" volt. Azt is megemlíti a forrás, hogy Frigyes ausztriai herceg felismerte őt, mert atyja évekkel korábban találkozott már vele a Szentföldön, Akkon városában, és azt is hozzátette, hogy Angliából valamilyen "ország-világ előtt ismert bűntettek" miatt száműzték. Erre a forrásrészletre figyelt fel a Nagy-Britanniában élő erdélyi magyar történész, Gabriel Rónay, aki most magyarul is megjelenő könyvében ezt a történetet járja körül. Vajon mi volt az a bűn, amely miatt száműzték hazájából? Volt-e ennek köze a Földnélküli János elleni mozgolódáshoz? Hogyan jutott később a keresztesek társaságában Akkonba, és miként száműzték onnan is? De a legtalányosabb kérdés: miért állt a tatár kán szolgálatába, lett az "Antikrisztus csatlósa". Hogyan lett előbb a tatárok tolmácsa, majd néhány évvel később már meghatalmazott követe és kémfőnöke, akit ura kétszer is Magyarországra küldött tárgyalni? Vajon elég magyarázat volt ehhez a szemtanúk beszámolója szerinti zseniális nyelvérzéke? Ezen kérdésekre igyekszik a szerző megadni a válaszokat, a sajnos kevés megbízható forrás miatt részben találgatásokra is hagyatkozva. A fennmaradt források ugyanis nem említik meg "az angol" nevét, és a szerző úgy véli, azzal a Robert FitzWalterrel azonos, aki korábban János király diplomáciai követe volt, majd csatlakozott a király elleni lázadók csoportjához.
